A múlt század utolsó évtizedeiben kialakuló magyar iparoktatási rendszer gyökerei 100 évvel korábbi időre, Maria Terézia uralkodásának utolsó éveire nyúlnak vissza. A népoktatás állami megszervezésével egyidőben indult meg az iparosképzés intézményes formája, a királyi rajziskolák révén.

Az egész országban a rajziskolákat több-kevesebb rendszerességgel látogató tanoncok száma nem lehetett néhány száznál több, pedig az inasok 1777-es statisztikája szerint 4671 iparos tanuló dolgozott és tanult az országban. A helytartótanács 1795-ben szigorú rendelkezéseket léptetett életbe az iparos tanoncok iskolába járásának előmozdítására.